Laudatio

Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, ifjabb Sapszon Ferenc

A kórusiskola létrehozásának gondolata ifjabb Sapszon Ferenc első együttesének, a budapesti Kosciuszko Tádé utcai iskola kórusának sikereiből és működési tapasztalataiból nőtt ki. A karnagy és kórusának tevékenysége az 1980-as évek dereka táján azonban már éppen csak hogy elfért a keretek között, melyeket a fenntartó intézmény biztosítani tudott; munkálkodásuk lelkisége és terveik számára pedig e keretek kínosan szűkössé váltak. Ifjabb Sapszon Ferenc hamarosan fölismerte: új iskolát, sőt egy Magyarországon példa nélkül álló új iskolatípust kellene létrehoznia, amelynek mintájául az Angliában (pl. Cambridge, London, Norwich stb.) és a kontinensen (pl. Montserrat, Tölz, Regensburg stb.) évszázadok óta működő,  katedrálisok mellé épített kórusiskolák szolgáltak. Az iskolaalapítás a rendszerváltás előtt – ha egyáltalán előfordult néha – a köztanár számára befolyásolhatatlannak látszó illetékességi és döntési régiókban játszódott le. Csak egy fanatikus hihette, hogy ennek elvben fönnálló lehetőségét valóságosan is meg lehet ragadni. Ifjabb Sapszon Ferenc és segítőinek – néhány munkatársából és kórustagjainak szülői közösségéből álló – csapata azonban belevágott a harcba, és néhány esztendő alatt sikeresen le is küzdötte az iskola létesítésének sokféle akadályát.

Már az is nehezen volt hihető, hogy a tervek végül is megvalósulnak, az pedig teljességgel érthetetlen volt, hogy a karnagy és a – megfogyatkozva és átalakulva iskolát váltó – kórus munkájának szakmai színvonala a szervezőmunka terhei, bizonytalanságai ellenére töretlen maradt, sőt emelkedett. Pedig a körülmények eleinte egyáltalán nem kedveztek. A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola 1988 őszén „albérletben”, egy Rákospalota határán működő általános iskola udvarán álló barakkban kezdte meg munkáját. Talán úgy gondolták a döntéshozók, hogy helyesebb, ha az új iskola kifárad, vagy belepusztul saját születésének kínjaiba. Nem így történt. A személyi és tárgyi adottságok százféle gondja, nehézsége közepette az iskola kórusa – majd egyre több kórusa – sikert sikerre halmozott, s eredményei jogán mind határozottabban igényelhetett, sőt követelhetett méltóbb helyet magának. Többszöri költözködés után telepedhetett meg végre a budai Vár oldalában lévő jelenlegi helyén.

Mindeközben kiváló eredmények elképesztően hosszú sora született: Az iskola Jubilate leánykara és Cantate vegyeskara 1990 óta különféle hazai és külföldi nemzetközi versenyeken mintegy 15 első díjat, 10 különdíjat és fesztiváldíjat, valamint 5 nagydíjat, illetve nívódíjat kapott. Kiemelkednek az elismerések közül a Linzben rendezett I. Kórusolimpián a „gregorián”, a „musica sacra”,  a „musica sacra a cappella” és a „nagyvegyeskar” kategóriában szerzett olimpiai bajnoki címek. Ifjabb Sapszon Ferenc karnagyi és pedagógusi tevékenységét is számos díjjal ismerte el az elmúlt másfél évtized során a magyar állam és több hazai és nemzetközi szakmai szervezet: ezek közül említsük itt a Bárdos Lajos Emlékérmet, egy Miniszteri Kitüntetést, a Pro Arte Budapest kitüntetést, a Kölcsey-díjat, 2 Artisjus-díjat, egy Nívódíjat, a Pro Scholis Urbis kitüntetést és a Liszt-díjat.

A Kórusiskola azonban nemcsak az eredmények terén követte a mintául választott nagy, európai kariskolai műhelyek példáját. Növendékei közül a megalapítás óta eltelt 18 esztendő alatt egész sor kitűnő muzsikus, tanár és karvezető került ki. Közülük néhányan ifjabb Sapszon Ferenc mellett dolgoznak és vezetik az iskola kórusainak valamelyikét, mások egyebütt tevékenykednek, de munkálkodásuk világosan jelzi, hogy tehetségük kivirágoztatásához a legerősebb indíttatást a legtermékenyítőbb impulzust a kórusiskolában szerzett emberi és zenei tapasztalatokból nyerték. Ez utóbbi momentum enged reménykedni abban, hogy a Magyar Kórusiskola nem lesz „egyszemélyes intézmény”. Létének és működésének záloga e reménység szerint nem csupán az alapító és vezető szakmai minősége és karizmatikus egyénisége; számíthat immár a kinevelt munkatársak és követők eredményes munkájára is.

Az iskola alapítása óta eltelt 18 esztendő számtalan sikere, az iskolaalapító karnagy munkájának töretlen íve boldogító bizonyossággal engedi kimondani:

A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola és ifjabb Sapszon Ferenc alapító karnagy működése a Magyar Örökség része.

Arany János